A kutatás vezetője: Fóthi Erzsébet (Magyar Természettudományi Múzeum) és Liptay Éva (Szépművészeti Múzeum)
Az egyiptomi múmiák modern módszerekkel való vizsgálata azért fontos, mert egzakt tudományos eredmények ezen a területen kizárólag interdiszciplináris kutatásokkal érhetők el. Ez minden egyes múmia esetében számos különböző technika alkalmazását jelenti, az autopsziától a szövettani vizsgálatokon és a kémiai analízsen át egészen az olyan roncsolásmentes vizsgálatokig mint a CT felvétel. A roncsolásmentes képalkotó technikák használata azért kiemelkedően fontos, mert kiindulásul szolgálhatnak szinte minden további vizsgálathoz.
A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye két-két jó állapotban megmaradt férfi és női múmiát őriz, amelyeket ezidáig sem egyiptológiai, sem természettudományos módszerekkel nem vizsgáltak és nem dolgoztak fel tudományosan. A kutatások megkezdése előtt a négy múmiával kapcsolatban szinte semmilyen információval nem rendelkeztük, beleértve az alapvető gyűjteménytörténeti kutatásokat is. 2011 elején indítottuk el a Budapest Múmia Projekt nevű tudományos programot. A kutatás első eredményeit a „Múmiák testközelben” című kiállításon mutatta be a Szépművészeti Múzeum az érdeklődőknek. A projekt második fázisa 2011 őszén kezdődött, amikor a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum együttműködési szerződést kötött a múmiakutatás folytatására, amely más magyarországi gyűjteményekben őrzött egyiptomi múmiákra is kiterjed. A tudományos eredményeket egy angol nyelvű kötetben publikáljuk.
A kutatás vezetője: Kóthay Katalin
A Közép-Egyiptomban található Gamhud Ptolemaiosz kori temetőjét 1907-ben tárta fel egy osztrák-magyar expedíció. A vállalkozás pénzügyi támogatója egy magyar nagykereskedő, Back Fülöp, az ásatás vezetője egy lengyel egyiptológus, Tadeusz Smoleński volt. A temetőből előkerült leletek (koporsók, múmiadíszek, fából készült dobozok és egyéb halotti emlékek) jelentős része Back Fülöphöz került, aki ezek nagy részét a Nemzeti Múzeumnak adományozta, ahonnan 1934-ben a gamhudi gyűjtemény más egyiptomi tárgyakkal együtt a Szépművészeti Múzeumba került.
Az Egyiptomi Osztály 2009-ben elkezdett programja ennek a jelentős anyagnak a teljes restaurálását és tudományos feldolgozását tűzte ki célul. A projekt során 5 fontos fő feladatot végzünk el: 1) a koporsók tisztítása és restaurálása; 2) a koporsók és múmiadíszek festékanyagának műszeres vizsgálata; 3) a koporsókat és múmiadíszeket készítő mesterkezek és műhelyek azonosítása, illetve a mesterek szerveződésének és munkamódszereinek megismerése; 4) a budapesti gamhudi gyűjtemény történetének kutatása levéltári források alapján; 5) a múmiadíszek egyik típusából, az ún. kartonázsokból előkerült papiruszok tanulmányozása.
A kutatás vezetője: Horváth Zoltán
Együttműködő partnerek:
Egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsa;
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME);
Szent István Egyetem, Ybl Miklós Építéstudományi Kar;
Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology, Budapest;
Petrie Museum of Egyptian Archaeology, University College London.
A projekt a mai el-Lahun falu mellett, a Fajjúm-oázis szájánál fekvő kiterjedt rommező régészeti, geodéziai, térinformatikai és felszín alatti érzékelésen alapuló vizsgálatára vállalkozott. A kutatómunka elsődleges célja a régészeti emlékek jelen állapotának felmérése és dokumentálása, illetve a korai és modern régészeti terepmunkákból származó adatok kiértékelésével az építészeti tér szerveződésének szinkrón és diakrón vizsgálata. A projekt nagy súlyt fektet továbbá az épületmaradványokat fenyegető környezeti és kulturális tényezők felmérésére, valamint a hosszú távú fennmaradásukat biztosító lelőhely-rendezési terv kidolgozására.
